Ha ráleltünk a saját színeinkre, stílusunkra, akkor adja magát a helyzet, hogy ideje felülvizsgálni, mi rejlik a szekrényünkben.

A gardróbfrissítéshez óriási bátorság, türelem és kitartás kell. Ha precízek szeretnénk lenni, akkor egy egész napunk is rámehet erre, de megéri a fáradtságot. A végeredmény ugyanis egy teljesen új élet kezdete lesz. De ne szaladjunk ennyire előre!

Az impulzusvásárlás csapdája

Ma egyre inkább impulzusvásárlásokat végzünk, ami azt jelenti, hogy örömünkben, bánatunkban, unalmunkban vagy éppen az új trendek és kampányok hatására megvesszük azt, amit elénk tesznek. Sok esetben nem is gondolkodunk, hiszen, „ha a divat azt diktálja, akkor nekem is jó lesz” felkiáltással könnyedén ránk sózzák azokat a ruhadarabokat, amelyekre valójában nem mindig van szükségünk.

Persze ezzel nincs is semmi baj, csupán annyi, hogy nem visznek minket előre, nem tesznek hozzá személyiségünkhöz, stílusunkhoz. Mert ahhoz egy csipetnyi tudatosság kell. Anélkül viszont a szekrényünk egyre dagad, és lassan több benne a nem viselt ruha, mint az, amelyik tényleg jó ránk, a mi színünk, a mi fazonunk.

Az óriásira nőtt gardrób látványa viszont gyakran elrettent minket, mert ugyan mi alapján kezdjünk el szortírozni? Ha már jártál stílustanácsadáson, és tisztában van a színeiddel és azzal, milyen fazon áll igazán jól neked, akkor egy kicsit könnyebb dolgod van. De csak egy kicsit. Ugyanis ennek a folyamatnak nagy része pszichológia. Elmondom, miért!

Rengeteg kötődés alakul ki köztünk és ruhadarabjaink között. Egyik a fiatalságomra emlékeztet, másikat az első randin hordtam, az a kiskabát pedig jó volt, mielőtt szülni készültem… a koktél ruhát pedig csak megvettem, hogy egyszer milyen jó lesz majd partira menni benne… ehhez hasonló ezeregy gondolat keringhet a fejünkben a ruhatárunk láttán, de hogyan tovább?

Gardrób és elengedés?

Itt jön képbe az elengedés nagyon nagy szerepe. Az elengedés nem megtagadást jelent. Hanem beismerését annak, hogy az a valami nem a mi célunkat szolgálja. Nincsen vele dolgunk. Hiszen ami nem minket szolgál, az visszatart attól, hogy előre léphessünk. Ruhákra levetítve ez valahogy így hangzik: egy szűk nadrág mindig arra fog emlékeztetni, hogy ma nem vagyok olyan vékony, mint egykor. Ez pedig frusztrációt okoz. Az egykori szerelmemtől kapott pulcsi képes mély sebeket feltépni. Ez pedig fájdalmat okoz. A rosszul választott ruháink arról kiabálnak, hogy megint nem voltunk ügyesek ruhaválasztás témájában. Az a szoknya tiszta ciki volt, mert pont olyat vett a barátnőm is. Ez mekkora blama… És így tovább. Érzed, mennyi negatív kapcsolódásunk lehet egy-egy ruhánkhoz?

A legfontosabb azt megértenünk, hogy a ruháink örömforrások.

Minket építenek, minket tesznek szebbé, kifejezőbbé, érzékibbé, nőiesebbé. Az a ruha, amiről nem ezt érezzük, nem hozzánk tartozik. Tehát még egyszer: amikor minden egyes ruhadarabunkra ránézünk, azt kell éreznünk, hogy boldogok vagyunk a látványától. Ha ennek szellemiségében nézzük át a ruhatárunkat, és tartjuk meg azokat a darabokat, amelyek örömet okoznak, akkor nagyon könnyen le lehet válogatni még a legnagyobb gardróbot is.

Ezek után már csak a színelemzés és megfelelő fazonok alapján kell egy kicsit átfésülni a ruhatárunkat, és a végeredmény egy könnyen átlátható, letisztult, stílusos gardrób lesz.

Az eredmény önmagáért beszél: lezártunk olyan folyamatokat, amelyekre nem volt szükség, és utat adtunk annak, hogy teljesen önmagunk lehessünk, hogy stílusunk a felszínre törjön, és egészében megmutathassuk mai énünket. Ha pedig azt is látjuk, hol vannak olyan területek, amelyek fejlesztésre szorulnak, akkor ennek fényében a jövőben még tudatosabbak leszünk, és képesek akár arra is, hogy a legnagyobb áruház kínálatából kiválasszuk a nekünk való gyöngyszemeket.